Szűz Mária a kereszténység egyik legfontosabb és legmélyebben tisztelt alakja. A hagyomány szerint ő volt Jézus Krisztus édesanyja, akit Isten különleges feladatra választott ki. Alakja egyszerre sugároz tisztaságot, alázatot, engedelmességet és bensőséges istenkapcsolatot. A keresztény művészetben gyakran jelenik meg kék palástban, fehér ruhában, nyugodt és szeretetteljes arckifejezéssel. Sok ábrázoláson karjában tartja a gyermek Jézust, ezzel is hangsúlyozva anyai szerepét és gyengédségét. Más képeken imádkozó testtartásban látható, lehajtott fejjel vagy az ég felé emelt tekintettel. A liliom gyakran kapcsolódik hozzá, mert a tisztaság és szeplőtelenség jelképe. A csillagokkal övezett ábrázolások Mária mennyei méltóságát és kiválasztottságát fejezik ki. A holdsarlón álló Mária-képek a győzelem, a kegyelem és a mennyei dicsőség jelképei. Szűz Mária személyében az anyai szeretet és a lelki erő különleges egységben jelenik meg. A keresztény hívők számára nemcsak Jézus anyja, hanem közbenjáró, vigasztaló és lelki édesanya is. Élete a csendes hűség példája, mert a legnagyobb isteni titkokat is alázattal fogadta. A názáreti egyszerűség, amelyben élt, még inkább kiemeli belső nagyságát. A szenvedésben is kitartó alaknak tekintik, hiszen fia keresztútját és halálát is végigkísérte. Emiatt a fájdalmas anya képe is szorosan kapcsolódik hozzá a keresztény lelkiségben. Ugyanakkor alakja nemcsak a fájdalomhoz, hanem az örömhöz, a reményhez és az isteni ígéretek beteljesedéséhez is kötődik. Szűz Mária számos kegyhely, templom és népi vallásos hagyomány középpontjában áll szerte a világon. Sok hívő úgy tekint rá, mint a szelídség, a bizalom és az önátadó szeretet tökéletes példájára. Megjelenése a művészetben legtöbbször békét, melegséget és oltalmazó jelenlétet sugall. Szűz Mária alakja ezért évszázadok óta a hit, az anyaság, a tisztaság és a mennyei szeretet egyik legszebb jelképe.